Londonban éltem 7 évet. Egy 10 milliós város – ahol több, mint 200 nyelven beszélnek – sokat tanít a világról. Ez a tapasztalás elég jó önismeretet adhat, de az biztos, hogy az ember mindenképp másként látja a világot egy ilyen élmény után. Sok apró dolog adódott össze, amikor a hazaköltözés mellett döntöttem. A tanyára költözés határozottan nem volt ezek között, viszont egy szabad, természetközeli élet igénye igen. Nem pont ez fogadott, amikor hazaértem, de a belső szabadságom már megvolt Londonból, ami megengedte, hogy ne a társadalmi elvárásoknak megfelelően kezdjek új életet itthon. Ez kezdett aztán lassan testet ölteni némi útkeresés után. A kiindulópont a dédnagyapám kertje volt, amit lassanként bővítgettem a szomszédos, elhagyott ingatlanok vásárlásával.
Olyan regeneratív mulcsos, mélymulcsos ágyásokkal alakítottam ki a kertemet, amit még angol kertészetektől láttam. Később találtam rá a magyar csoportokra, akik hasonlóval foglalkoznak, s ezekkel fel is vettem a kapcsolatot. Most tartok ott, 5 év után – kitapasztalva a helyi adottságokat -, hogy már kezd működni a rendszer. Mert építeni sokkal nehezebb, mint rombolni és ez igaz saját magunkra, szemléletünkre nézve is.
A környékünkön a tanyák jó részét felszámolták, ezért úgy döntöttem, hogy saját magam fogok építkezni, de ez még tervezés alatt van. Az idei évben mi is elindítottuk a helyi közösségünket, hogy összehozzuk a hasonlóképp gondolkodókat és segíteni tudjuk egymást.
